|
Taurus
A Bika csillagképről
A márciusi égről szóló írásunkban már szóltunk néhány szót a téli
égbolt egyik legszebb csillagképéről. Sokak kérésére most következzék
egy hosszabb írás róla...
A csillagképek története:
Őseink szárnyaló fantáziája rátalált azokra a fényes csillagokból
álló, jellegzetes csoportokra, amelyeket bizonyos mitológiai
alakokhoz, állatokhoz vagy tárgyakhoz hasonlatosnak találtak. Ez volt
a csillagászat történetének az a korszaka, amikor kialakultak a
csillagképek. (A csillagképeket alkotó csillagok nincsenek egyforma
távolságban a Földtől, csupán tőlünk nézve úgy tűnik, mintha egy
helyen lennének.) Számuk és pontos vonalaik évezredeken keresztül
változtak, míg végül a Nemzetközi Csillagászati Unió határozata a
teljes égboltot 88 csillagképre osztotta. Ettől kezdve a csillagképek
nem csupán a fényes csillagok által kirajzolt furcsa alakzatokat
jelentik, hanem az égbolt bizonyos, pontosan körülhatárolt területeit.
Taurus - Bika
Ékes csillagaival, köztük a két híres csillaghalmazzal, a Pleiadokkal
és Hydokkal az északi égbolt egyik leglátványosabb csillagalakzata.
Mivel a Bika közel van az égi egyenlítőhöz, ezért a csillagzat jó
része a világ minden tájáról látható. A legfenségesebb látványt a
térítőkről és az északi félteke téli égboltján nyújtja.
Világszerte bikának vagy tehének képzelték a csillagképet. Az
egyiptomi kultúra a Kr. e. utolsó évszázadoktól Ozirisz bikaalakjával
és nővére, Ízisz istennő tehénalakjával kapcsolta össze.
A görög mitológiában két legenda is kapcsolódik a Bikához. Az egyikben
a lovatt a féltékeny Héra tehénné változtatta. A másik szerint pedig
Zeusz szelíd bika alakjában csábította el Europét.
Mithras bikaisten perzsa eredetű napkultusza az egész Római
Birodalomban elterjedt. A rómaiak azonban Bacchust, a bor istenét is
látták a csillagképben.
Ebben a csillagképben található az M1 jelű köd, a Rák-köd . A
legismertebb szupernóva-maradvány és talán az egész égbolt
legfigyelemreméltóbb objektuma. Ez a mélyégobjektum a Kr. u. 1054-ben
megfigyelt szupernóva-kitörés (a minimum 7-10 naptömegű csillagok
élete végén bekövetkező robbanás) maradványa. A gigászi robbanás a
csillag anyagának legnagyobb részét szanaszét szórta a térbe, amiből
egy azóta is táguló gázfelhő keletkezett. Tőlünk 6500 fényév
távolságban van, és jelenlegi átméroje 10 fényév. 1844-ben Lord Rosse
vette elsőként észre a finom szálas szerkezetet a ködben, amely őt a
rák lábaira emlékeztette - innen ered a köd neve.
A Rák-köd
A Pleiadok (Fiastyúk)
A legismertebb csillaghalmaz. Az amatőr csillagászok megfigyeléseinek
kedvelt célpontja. Az égre felnézve a legtöbb ember azt hiheti, hogy a
Kis-Göncölt találta meg, amikor elöször megpillantja. Habár a
csillagcsoportot a világon mindenütt "hét nővérként" emlegetik,
voltaképpen 6-9 csillagát láthatjuk szabad szemmel. A legérdekesebb
azonban az, amikor távcsővel (elég egy egyszerű binokulár is)
figyeljük meg: több ezer csillagot láthatunk.
A Fiastyúk tőlünk mért távolsága 410 fényév (egy fényév az a távolság,
amelyet a fény egy év alatt tesz meg). A Fiastyúk egy mozgási halmaz,
azaz a halmazhoz tartozó valamennyi csillag a térben egymással
párhuzamosan, azonos irányban mozog.
A Pleiadok az ókor óta nagy érdeklődést keltett, és néha önálló
csillagként is kezelték. A hinduk a tűzistent látták benne, más
kultúrákban madáralakot öltött, a középkori Európában (így
Magyarországon is) Fiastyúkként emlegették. Mivel a rómaiak szerint a
Bika kapcsolatban állt Bacchusszal, a Pleiadokat sokszor képzelték
szőlőfürtnek.
Legtöbbször azonban hét nővérnek látták a csillaghalmazt. A görögök
úgy tartották, hogy ők Atlasz és Pleioné lányai, akik szülőként a
nyolcadik és kilencedik csillagként szerepelnek.
A Pleiadokat övező egyik legenda szerint e lányok Artemisz istennő
szűz kísérői voltak. Amikor Orion üldözőbe vette őket, az istenek
meghallották segélykiáltásukat, és galambként az égre helyezték
valamennyit.
A fenséges Fiastyúk
Hyadok
A Bika csillagkép másik híres csillaghalmaza. Ez a feltűnő, háromszög
alakú nyílthalmaz alkotja a csillagkép művészi ábrázolásain a Bika
fejét. A Hyadok is egy mozgási halmaz. A Hyadok elnevezése a görög
hüein szóból származik, melynek jelentése: esni. Ezek a csillagok
balszerencsét hoztak a földművesekre és a tengerészekre, mivel a
viharos esőzések időszaka egybeesett az égbolton való első
feltűnésükkel. (Az ókorban az első megjelenésük és az utolsó eltűnésük
időpontja május és november végére estek). Ovidius római költő
megemlíti, hogy a nővérek keservesen siratták fivérüket, miközben
könnyeik záporesőként hullottak a földre.
Bacsi
Felhasznált
irodalom:
Geoffrey Cornelius: Csillagképek kézikönyv (Magyar Könyvklub, 1998)
A. Rükl: A világűr képes atlasza (Springer, 1996)
Csillagászat: Fogalmak, magyarázatok (Diáktéka Kiadó, 2000)
|
