|
Subaru Leone, egy nem japánautó-fan szemszögéből
Életemben először akkor ültem ilyenben, amikor egy régi off-road
őrült ismerősöm elhívott egy kis erdei csapatásra. Neki egy ’83-as
3 ajtósa volt, a szokásos 1.8-as boxerrel szerelve. Már akkor
érdekeltek az autók, a technika, és értetlenül néztem a
műszerfalon tobzódó egységekre, visszajelzőkre, elektromos
ablakokra, satöbbi olyan extrára, amikért még ma is félmilliókat
kérnek. Apropó, műszerfal, erről leginkább valami korabeli űrhajós
sci-fi jutott eszembe, az ablaktörlő/ablakmosó kapcsolóegységét
azóta sem tudom feledni. Persze láttam közben Citroen GSA-t is, no
az még cifrább, de ez nem idevaló téma. A lényeg, hogy igazán jót
tekertünk a kellemesen felázott erdei utakon, olyan helyzetekből
jöttünk ki, illetve olyanokra mentünk fel, hogy nem hittem a
szememnek. Itt vége is az ismerkedésemnek ezzel a generációval, de
megfogadtam: ha tehetem, beszerzek egy Leo-t valamikor.
2004 év végén jött el ez a valamikor, amikor is egy számomra
ismeretlen, de egyben régóta ismert (ez hosszabb sztori)
autófanatikustól megkaparintottam ’86-os coupe-ját. Az auto elég
ramaty állapotban volt, amiről nem a legutóbbi tulaj tehetett. Két
hétig jártam az autóval, utána elkezdtem műteni. Először a motort
javítottam meg, majd a kasztni foltozásába kezdtünk (ezt már
másodmagammal, mert nekem se CO-m, se hegesztői/lakatolási
tapasztalatom nem volt). Közben, autohifis lévén tervezgetem a
hifi rendszerét is, elvileg minden fontos lépés dokumentálva van a
klub fórumán (gondolkodtam weblap készítésésn is, de arra
egyszerűen nincs időm).
Hogy mi fogott meg? A sebváltó tetején levő nyomógombbal
pneumatikusan kapcsolható 4WD, az ablakkeret nélküli ajtók, a
boxermotor. Minden, ami a Subarut jelentette anno. Meg persze az,
hogy coupé, ami már önmagában kedves nekem, de ráadásul ebből a
típusból igen ritka is (mármint, Magyarországon)! Ezen kívül
persze az is, hogy coupe-hoz képest nagy a csomagtartó (510 l),
maga az autó kényelmes, tág a belső tér, bár ez relatív. A teljes
gyönyör számomra az volna, ha sikerülne egy automata váltót
szereznem bele.
Főbb érdekességek:
-A motor rendberakása után a fogyasztás 7-7,5 literre állt be, ami
számomra hihetetlen egy 20 éves 1.8-as boxertől
-A sima szívó benzines motorral szerelt autó nem egy
gyorsulóbajnok, de 120-al plusz gázadás nélkül felviszi az
emelkedőkön a nyomaték, tisztára, mint egy jó dízel
-Meglepően jól kanyarodik, parkolni künnyű vele, a szervokormány
mondjuk nekem egy picit túl puha, mint a korabeli amerikai közepes
szedánoknál, kisujjal lehet tekerni a kormányt, emiatt egyáltalán
nem sportos
-A váltója kiváló, soha nem kapcsoltam félre, nem akadt meg, pedig
teszteltem rendesen, alkalomadtán
-Télen, hóban csak akarattal csikarható ki belőle megcsúszás,
stabilan teker a 4 kerék a friss hóban, észre sem lehet venni,
hogy nem aszfalton megy az ember.
Így néz ki a kicsike:
És akkor
jöjjön egy kis történelem óra, amit hirtelen össze tudtam állítani
a típusról:
1971.
Ebben az évben, júniusban került bemutatásra az új modell, a
Leone, majd 1972 szeptemberében ennek kombiváltozata, a Leone 4WD
Station Wagon. Egészen idáig a négy kerék hajtást kizárólag
off-road járművekbe szerelték. A Subaru ezen modellekkel megtörte
a tradíciók jegét, és nagy szériában kezdte gyártani a hétköznapi
személyautók 4WD-vel megáldott új kategóriáját. Amikor piacra
dobták a modellt, első sorban azon vásárlói réteg igényeit akarták
kielégíteni, akik valamelyest extrémebb körülnények között élnek,
közlekednek, dolgoznak (pl. havas, hegyi vidékeken). Ennek
ellenére az auto, eredetisége révén rögvest nagy sikernek
örvendhetett mind a hazai, mind a tengeren túli piacon. A típus
vevőköre, köszönhetően a szabadidősportok (síelés, horgászat,
stb.) népszerűsödésének, megállíthatatlanul bővülni kezdett. Az
autó népszerűsége annyira ívelt felfelé, hogy ebből kifolyólag a
világon legtöbbet eladott négy kerék hajtású gépkocsija lett,
illetve betonbiztos alapot adott a későbbi AWD modelleknek.
Subaru Leone 1971
Subaru
Leone Station Wagon 1972
1975-ben bemutatták
a Leone SEEC-T szériát, melynek különlegességét az adta, hogy
katalizátor nélkül volt képes szabályozni a kipuffogógáz
emisszióját.
1977-ben ismét új Leone-t mutattak be. Ez volt az első auto, ami
képes volt megfelelni az 1978-as Japán kipuffogógáz emissziós
előírásoknak. Ugyanebben az évben, augusztusban jött ki az első
Brat modell, ami egy Leone 4WD alapokra (alvázra) épített
Észak-Amerikai exportra szánt, platós, 2 személyes, félig haszon-,
félig személyautó. Nagyszerű fogadtatásra talált ez a típus is,
sokrétű kihasználhatósága illetve “menjünk bárhová, vissza is
hozlak onnan” terepképességei miatt rövid időn belül az egyik
legkedveltebb négy kerék hajtású szabadidőautó lett.
1980-ban Leone nyeri a Safari ralit a saját osztályában
1981-ben a Leone-ban bemutatkozik a világ első elektronikusan
vezérelt automata váltója
1984. októberében a Leone-széria eléri az 1 milliós kumulatív
legyártott darabszámot
1986-ban bevezetik a Full Time AWD Leone-t
1987-ben bemutatják a Active Torque Split AWD rendszert, aminek
lényege, hogy a rendszer a hátsó kerekekre eső nyomatékot a
folyamatosan szabályozza a vezetés körülményeinek változásának
függvényében
1988-ban az AWD modellek legyártott kumulatív darabszáma eléri a 2
milliót
1989-ben a Leone-t leváltja a Legacy, amellyel új átlagos
sebesség-világrekordot állítanak be (100.000 km táv, átlag
sebesség 223.34, FIA által érvényesítve)
Forrás:
www.subaru-global.com
Üdv:
Alf
ederulez@yahoo.com |
